Prológus

Clary Deveraux vagyok. Itt azt kellene mondanom, hogy egy átlagos tinilány. Ha nem vesszük figyelembe, hogy a szememben ezernyi különböző szín található. Ha nem vesszük figyelembe azt, hogy a szüleimet nem ismerem, egyik gyerekotthonból a másikba jártam míg 7 évesen meg nem szöktem, és, hogy van egy különleges képességem. Átlátok az Álcán. Az Álca egy illúzió, amelyet a varázslények használnak, hogy eltudjanak vegyülni az emberek között. Varázslények alatt vámpírokat, vérfarkasokat, tündéreket, démonokat, Bukottakat Angyalokat és Égi Angyalokat értek. A mitológiákkal ellenben a vámpírok nem tudnak denevérré változni. Ez két külön dolog. Nem szabad keverni őket. A denevérek édes kis állatok, akiktől azért félünk, mert hülyeségeket mondanak róluk, ezzel ellentétben, a vámpírok olyanok, mint az ügyvédek. Kiszívják a véredet. Bár az ügyvédek nem ténylegesen, de a vérszívók igen. Vérfarkasok is léteznek. Ők sem aranyos kiskutyák, viszont tényleg át tudnak változni, de nem farkassá, hanem annak egy nagyobb, körülbelül szarvasméretű, négylábú, szőrős lénnyé. Ha a barátjukká fogadnak, majdnem mindentől védve vagy. Én már csak tudom, hisz legjobb barátom is egy közölük. A családja fogadott be, segített harcművészeteket tanulni, forgatni a kardot, tört dobni, íjjal lőni, tanított a varázslényekről is, amint megtudták mire vagyok képes.
- Anya! Anya! Hoztam valakit, akinek valamilyen különleges képessége van - hallottam a farkasfiú hangját mellőlem. Családja jött le a lépcsőn, mire lélegzetem elakadt.
- Ti... is... fa... farkasok... va...vagytok - nyögtem ki nagy nehezen.  Nem voltam egy megszeppent lányka, de egy vérfarkasokkal teli házban halálra rémültem. Arcukon döbbentség lett úrrá.
- Honnan tudod ezt leányom? - kérdezte egy idősebb férfi, valószínűleg a fiú apja.
- Felismert engem apám, pedig nem voltam farkas alakban, és az Álcám sem ingott meg - tehát tényleg az apja.
- Kate! Gyere le kérlek! - ez a férfi mellett álló nő volt, valószínűleg az ifjú anyja. Lejött egy lány. Ő nem farkas volt. Neki fehér szárnyai voltak. Angyal, gondoltam. Még sosem láttam angyalt, de valahonnan mélyről még is tudtam, hogy mi is ő.
- Te Égi Angyal vagy - nem tudtam honnan mondtam azt, vagy, hogy egyáltalán mik is azok az Égi Angyalok, de amint rájuk gondoltam és hogy szeretnék többet tudni róluk, fejem egy rejtett szakaszából információkat kaptam. Az Égi Angyalok a Mennyben élnek Will király és Isten mellett, míg a Bukott Angyalok, a Pokolban tartózkodnak, Lucifer oldalán. Lucifer fellázadt Isten ellen, angyalokat toborzott és háborút indított a Trónus ellen. Természetesen a Teremtő és mellette álló angyalai győztek. Lucifernek mennie kellett. Isten választás elé helyezte angyalait. Ő vagy a lázadó. 
Akik mellette maradtak, lettek az Égi Angyalok, akik átálltak, vagy nem döntöttek, lettek a Bukott Angyalok. Kilenc napig zuhantak alá a Mennyből. A Gonosz megteremtette a Poklot, ahova minden Bukottnak bejárása volt. A Zuhanás után az ottmaradt Égiek felbolydultak társaik, barátaik miatt, amiért átálltak Isten mellől. A Trónus felkérte második Arkangyalját, William Deveraux-ot, hogy a fennhatósága alatt, vezesse angyalait, legyen Királyuk. William ezt elfogadta, és mindig hűséges volt a Trónushoz. Időközben feleségül vette Aria-t a negyedik Arkangyalt és lett két gyerekük. Az egyik fiút Cole-nak hívják, 18 éve született meg, míg a másik, az ifjabb 17 évvel ezelőtt. Őt Nick-nek hívják.
- Gyermekem, különleges képességed van. Tudod én látom majdnem mindenki gondolatát, de a tiédet nem. Ráadásul az erős Álcán is átlátsz. A szemed színe különleges. Még nem láttam olyan élőlényt kinek szemében ennyi szín kavarog - mondta kedves,búgó hangon. A szememben tényleg színek kavalkádja található, amit inkább átoknak, mint sem áldásnak vettem, mert csak kigúnyoltak. - Ne félj tőlem leányom, nem bántanálak - guggolt le elém. 
- És ők sem? - néztem a farkasokra.
- Nem, kedvesem. Ők nem bántanak, ha nem vagy az ellenségük.
- És én az ellenségük vagyok? - kérdeztem remegő hangon. A farkasokra néztem akik kedves mosollyal néztek vissza rám, mire én is elmosolyodtam halványan.
- Nem vagy az, gyermek. Ígérjük megvédelmezünk, és kitanítunk téged, hogy megvédhesd magad. Oktatunk majd a varázslényekről és történelmükről is, hogy ismerd őket. De rendes iskolába kell majd járnod! - ölelt magához egy idős néni. Rögtön megkedveltem és visszaöleltem.
- A családom lesztek? - kérdeztem reményteljesen. 
- Persze, hogy azok leszünk. De meg kell ígérned valamit! - lett komolyabb a hangja.
- Micsodát?
- Sosem szabad elárulnod minket, a családodat.
- Ígérem.
Azóta rendesen kitanítottak és még mindig minden nap órákat edzek vagy egy idősebb farkassal, vagy egyedül. A szemem színe sem változott, maradt a színes. Este szokásosan feküdtem le az ágyba aludni egy kiadós edzés és forrófürdő után.
Egy fiúról álmodtam. Haja szőke, szeme kék. Beszélt hozzám, de nem értettem,hogy mit mondott. Aztán szája egyetlen szót formált: Eljövök...