- Siess már, Caleb! Tíz perced van, vagy itt hagylak, aztán vihet be Ellie - fenyegettem meg. Bírom Ellie-t, olyan mintha az anyám lenne, de Caleb halál cikinek gondolja, ha 17 évesen az anyja viszi suliba. Engem két okból sem fenyeget ilyen veszély. Az egyik: van jogsim és egy szürke kocsim, kettő: nem is ismerem az anyámat. Nem is szeretném megismerni, hiszen eldobott magától, mint egy rongybabát, pedig én egy igazi érző baba voltam.
- Ma nem megyek - zökkent vissza ,,kedves" barátom.
- Miért?
- Mert nincs kedvem - von vállat. - Anya majd leigazolja.
- Na mindegy, viszont én indulok, mert el fogok késni - adtam egy puszit az arcára.
Beszálltam a kocsimba, és elindultam a ,,kínzópadra". Már megszoktam, hogy van amikor csak úgy nincs kedve jönni és ilyenkor Ellie leigazolja Caleb-nek. Mikor beértem, és leparkoltam szokásos helyemre, láttam, hogy két új kocsi van, pont a két oldalamon. Nem értettem miért, de rossz előérzetem támadt. Odakaptam nyakláncomhoz, melyet mindig hordtam, még fürdés közben is, és egyáltalán nem fakult, vagy rozsdásodott, mégis úgy tűnt fémből van. Egy kardot ábrázol, két angyalszárnnyal. Mikor még kicsi voltam, a gyerekotthonba megkérdeztem kitől kaptam, és azt mondták, mindig a nyakamban volt, egy olyan üzenettel, hogy soha ne vegyem le. Talán még a szüleim adták, talán tudták, hogy van valami képességem.
Kiszálltam a kocsimból, és bementem az osztályterembe. Biosszal kezdünk. Hurrá. Utálom a bioszt, de az osztályfőnökünk - aki tartja - jó fej. Beültem az ajtó felőli padsor, utolsó előtti padjába és elővettem a telefonom. Épp Facebook-oztam, amikor becsöngettek és Mr. Blackthorn jött be a teremben, amire felnéztem és elcsodálkoztam magamban, hogy két másik diák is van vele. Mikor ezt elnyugtáztam visszafordultam a telefon felé, és elkezdtem Subway Surf-ozni.
- Jó reggelt mindenkinek! Szeretném bemutatni két új osztálytársatokat. Ők itt, Nick és Kaiden. Srácok két évig mi leszünk az osztályotok. Üljetek le! A következő szünetben Clary körbevezet az épületben. Nyugodtan kérdezzétek.
- De tanár úr! Mért nem mehet egy másik ember?! - háborodtam fel, még mindig telefonomba merülve.
- Nem Clary, nem mehet, mert ez a büntetésed a múltkori miatt. Mellesleg tedd már el a telefont - Ja igen, a múltkori. Szép emlékek. Caleb-el kitaláltuk, hogy összehozunk két tanárt, így a portást, Mr. Aaron-t, és Ms. Sophia-t hívtuk el randira az ő nevükben. Én írtam Mr. Aaron-nak, Caleb pedig Ms. Sophiának.
- Mindjárt, de épp rekordot akarok dönteni - mondtam.
- Kérem Ms. Deveraux hagyja abba a játékot! - a mellettem lévő padból valaki meglökött és elvesztettem a pályát.
- Ne már! Már majdnem sikerült! - mondtam fájdalmasan, majd felnéztem az új jövevényekre. Elakadt a lélegzetem, mikor megláttam őket. Nem az arcuk foglalt le ennyire, bár tény mindketten nagyon cukik voltak, főleg a sötétbarna hajú. Nem, nem ez taglózott le teljesen, hanem, hogy Álcát viseltek. Angyalok voltak, és a szárnyukból ítélve nem is alacsony rangúak. Ők is meredten bámultak rám, végül leültek. Nick mellém, Kaiden mögém.
- Nem tudnátok máshova ülni? - súgtam oda.
- Nem, Hercegnő - gúnyolódott Kaiden - nekünk ez tökéletesen megfelel.
- Remek - motyogtam magamnak.
Az órán nem sikerült valami jól figyelnem, ezért elővettem a telefonomat, de még fel sem oldottam a kódot a tanár úr kiszemelt magának.
- Clarissa Deveraux! Mondtam, hogy órán ne telefonozzon! Jöjjön ki felelni! - hallottam idegesítő hangját. Azt mondtam volna, hogy jó fej? Tévedtem. Felálltam, telefonomat farzsebembe csúsztattam, majd kimentem a táblához.
- A periódus-rendszert! Kezdheti!
- Nem tudom - vontam vállat, majd az egész felelésnél olyan válaszokat adtam, mint a ,,nem tudom", ,,fogalmam sincs" ,,nem érdekel ezért nem tanultam meg". A végére szerencsére kicsöngettek, így felálltam, és már mentem volna ki a teremből, mikor Nick hangja állított meg.
- Akkor megmutatod a sulit? - gyorsan körbevezettem őket és elhadartam, mi hol van, és már mentem volna órára, mikor hozzám szólt.
- Clary, szeretnék neked bemutatni valakit - mondta Nick. - Ő itt Cole, a bátyám, Cole Ő itt Clary Deveraux - felpillantottam és megláttam azt a fiút, aki az álmomban volt.
- Örülök, hogy megismerhetlek, Clary - mosolygott rám kedvesen. Ugye mondanom sem kell, milyen magas szintű Égi Angyal volt. - Úgy tűnik névrokonok vagyunk. A mi vezetéknevünk is Deveraux. Várjunk csak! Deveraux... Nick és Cole Deveraux... Honnan ilyen ismerős nekem ez a két név? Aztán ledermedtem és dadogtam egy ,,mennem kell"-t és már el is siettem. Nem érdekelt, ha beírnak, de muszáj volt hazamennem és beszélnem Kate-el. Mikor hazaértem Ellie-k elcsodálkoztak feldúlt arcomon.
- Mi a baj? - hallom Paul hangját.
- Sürgősen beszélnem kell Kate-el - mondtam sietősen, mire Kate jelent meg a szoba túloldalán. Teleportált.
- Mi a baj, Clary?
- Miért vannak itt a hercegek? - tértem a tárgyra. Mindenki döbbenten nézett.
- Itt vannak a hercegek? - törte meg a csendet Ellie.
- Ma iratkoztak be a suliba és nem csak ők, hanem jött velük egy elég magas rangú Égi Angyal, valamilyen Kaiden Black. Azt hiszem - hadartam.
- Kaiden? Ő az egyik Arkangyal fia. Michaela-é - Michaela volt a harmadik Arkangyal.
- Mit csináljak Kate? Nick mellettem ül, Kaiden meg mögöttem - sóhajtottam.
- Nem tudom, Kiscsillag. Fogalmam sincs miért jöhettek, de majd megkérdezem őfelségét, viszont nem biztos, hogy válaszolni fog. Oké?
- Oké - bólintottam és kissé megnyugodtam. - Felmentem a szobába, kicsit lepihenek - mosolyodtam el fáradtam, majd elindultam felfele. Nem tudom miért, de sürgető vágyat éreztem arra, hogy elaludjak, így amikor letettem fejemet a párnára, el is nyomott az álom.
Az álmomban, egy angyali alak bontakozott ki a fényből és sétált felém. Szép lassan megláttam kimért arcát és rögtön felismertem, bár még nem találkoztunk. Will király volt az. Nem tudtam mit csináljak, de nem is érdekelt.
- Miért jöttek a hercegek? - szemével rezzenéstelenül nézte arcomat, miközben válaszolt.
- Hogy téged figyeljenek.
- Miért? - lett hangom hűvös és távolságtartó a királlyal szemben.
- Kérdezd meg őket. Ma délután 16.00-kor kint lesznek a parkban mindhárman. Ők talán válaszolnak pár kérdésedre, leány - ezzel drámaian lelépett, mire forgattam a szemem. Hirtelen felébredtem és ránéztem az órára. Fél négy. Felkaptam egy farmer shortot, egy trikót és egy bőrdzsekit, majd gyalog indultam a parkba. Muszáj volt kicsit gondolkodnom. Az életem eddig majdnem normális volt, erre pár óra alatt, találkozok a hercegekkel és egy magas rangú angyallal, akik engem figyelnek, beszélgetek a királlyal, és most három sráccal találkozok, akiknek semmibe sem kerülne megölni engem, mégis a legnagyobb nyugodtsággal közelitek feléjük. Végre megláttam őket, miközben passzolgattak. Úgy tűnik nekik nem szóltak a találkáról. Mikor odaérek abbahagyják a passzolgatást és felém fordulnak.
- Beszélnünk kell! - mondtam halál komoly hangon, ami meglepi őket.
- Figyelünk - szólt Cole.
- Miért jöttetek?
- Mert ideköltöztünk.
- Úgy értem valójában. Miért jöttetek valójában?
- Mit értesz ez alatt? - hallottam Kaiden látszólag értetlen hangját, ami igazából ideges volt.
- Miért küldött titeket Will király?
- Honnan tudsz erről - döbbent meg Cole.
- Nem vagyok hülye, de nem válaszoltatok - emlékeztettem őket.
- Én személy szerint azért, hogy megöljelek - mondta egyszerűen Nick, majd egy tűzlabdát dobott felém. Nem lett volna értelme magam elé tartani a kezem, hisz tudtam úgysem segítene, ezért csak behunytam a szemem és vártam, hogy elérjen a tűzgolyó. Már megéreztem a meleget, azt az elviselhetetlen forróságot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése